Siklóson jártam - képes beszámoló, első rész :)

Sokan tudjátok már a Facebookról, meg innen-onnan, hogy kedden Siklóson jártam: egy sajtóút keretében ismerkedhettem meg ezzel a barátságos városkával. Arról, hogy mennyire ejtett rabul, majd később, most szavak helyett beszéljenek elsősorban a fotók. :)

A reggel 7:30-as indulás miatt kicsit kapkodva indultam el itthonról (6:40-kor, mert a város túloldalán lakom). De egy Facebook fotóra azért volt időm... :)

Ezzel a busszal utaztunk - volt benne klíma, mégis örültünk a megérkezésnek, mert kint jobban járt a levegő.

Némi késéssel futottunk be a Riczu-Stier pincészetbe, ahol magyaros reggelivel és borkóstolással vártak minket. A legnagyobb kedvencek a kolbász, a kacsazsír és a hagyma voltak, fehér kenyérrel. Hmm... én ezeket szedtem a tányéromra:

A finomságokat háromféle borral öblítettünk le. Kolléganőim a Cimborát találták a legfinomabbnak, nekem az étkezés végén felszolgált testesebb vörösbor is ízlett, mondjuk reggel 11-kor kicsit megszédültem tőle... :) Minden ízletes volt, szó szerint csak ámultunk az ízektől, zamatoktól... nem is álltuk meg a kattogtatást, a kajafotókat és az étellel pózolást. :)

És persze azt sem tudtuk nem észrevenni (jajj, ez de szép magyar kifejezés... :D), hogy a pincészetet rajtunk kívül mások is elismerik. Díjaikra nemcsak a gazda lehet büszke, hanem az itt dolgozók is, akik nagyon kedvesen fogadtak minket (én pedig igyekeztem nem kiinni őket a kávéjukból... :)).

Az étkezés mellett természetesen egy kis szabadidőre is maradt idő, amit mi részben a mosdó megkeresésére használtunk. Itt meglepetten vettem tudomásul, hogy sorban állás van. :)

Ezt követően a kolléganőimmel készítettünk néhány képet az udvarról. A látvány egyszerre volt rusztikus és nosztalgikus, hiszen a gyerekkoromra emlékeztetett: régen nálunk, a békés megyei kis farm udvarán is állt egy ilyen szekér. :)

Az udvarban volt még egy fedett rész, ahol nemcsak régi, hanem új holmikra is akadtunk.

Nekem ez a kedvenc fotóm, címe: az összhang. :) 

A borász, Riczu Tamás neve pedig a kemencén is olvasható (bocsánat, ha butaságot mondok, de szerintem ez itt egy kemence :)).

Egyébként ő Riczu Tamás, akinek ezúton is köszönjük szépen a vendéglátást. 

A pincészetből kitaláljátok, hová mentünk? Segítek:

Bizony, a Várba! Természetesen itt is találtam cicát, rögtön a bejáratnál - nem dorombolt, pedig igencsak közel kerültünk egymáshoz... :))

Az is kiderült a belépésünk után, hogy több mint 300 éve szabadult fel a török uralom alól - ha ennek kicsit fejben utánaszámoltam volna, akkor meglett volna... :)

De nem sokáig vizsgálgathattam a jelenkor emléktábláját, ugyanis egy lovagi bemutató a múltba csábított: két fess vitéz esett egymásnak az orrunk előtt - persze nem a telekhatárok vagy a jobbágykérdés miatt, hanem csakis a mi szórakoztatásunkra. 

A Várban pedig megszemlélhettük, milyen páncélzat függött volna a lovukon, már ha lett volna nekik olyan. 

Balázs Csaba vármenedzser kalauzolt végig minket a Várban, aki nemcsak kísérőnk volt, hanem izgalmas történetekkel is színesítette utunkat a Bormúzeum felé.

Az egyik kedvenc kiállítási tárgyam ez az "emléktöredék" volt, melybe az alkotó nagyapjának képét rejtette.

A másik, amin egy fotós kollégával jót derültünk, hogy a szentek - a korábban látott templomi ábrázolások után - itt már bazsalyognak... ejj, jó is a siklósi bor. :))

Később megcsodáltuk a kilátást is - van szebb fotóm a városról, de azért ezt választottam, mert jól látszik rajta az őrtorony belülről. Szerintem jól néz ki.

Ahogy a lovag komám is remekül mutatott - nem, az a fején nem hálósapka. :))) De komolyra fordítva a szót: azt mondta, anno az alsóruházattal, páncélzattal, mindennel együtt olyan 30 kilót cipeltek a lovagok magukon. Aztán persze voltak, akik egymaguk megettek egy vadkant, mert kellett az energia. De egy biztos: nem ez a legszellősebb viselet... és még én panaszkodtam, hogy megsülök a 35 fokban...

A rózsakert is csodás volt, mondjuk a virágoknak nem tett jót a hőség...

És végül egy nagyon édes kis valami a Bormúzeumból. Kedvencem: nem mindegy, hogy a róka komázik, vagy a koma rókázik. ;)

Meg egy kis meglepetés, amire tényleg nem számítottam: borlekvár volt benne, meg néhány prospektus, amiket hazafelé megnézegettem. 

De ezzel még nem ért véget a tartalmas siklósi kirándulás. Arról, hogy mi következett ezután, a következő bejegyzésben számolok majd be.