Egyetlen
korty – ennyi árválkodott pezsgőspohara alján. Abban a pohárban, melyet a
terembe lépve még annak reményében emelt le a mosolygós pincérfiú tálcájáról,
hogy perceken belül az ország legsáromosabb színészére emelheti. És természetesen
koccintanak, beszédbe elegyednek, onnantól kezdve pedig elválaszthatatlanok
lesznek. Egy estére, egy éjszakára, aztán ki tudja…
„Meg
ahogy én azt elképzeltem… éljenek a naiv kis libák. Az olyanok, mint én” –
motyogta, miközben a tükörben önmagára emelte poharát, benne az utolsó korty pezsgővel.
A gyöngyöző italt viszont mégsem hörpintette fel azonnal.
Arra
gondolt, hogy tulajdonképpen megérdemelné, hogy tényleg önmagára igyon. Hiszen nagyszerű
interjút készített a sármőrrel – sikeresen megmutatta egy másik, komolyabb,
művészibb arcát is. Na jó, beszélgetés közben kihasználta az összes alkalmat,
hogy flörtöljön is egy kicsit a férfival… és persze azonnal elfogadta erre a
zártkörű partira szóló meghívását is.
„Nem
kellett volna. Vagyis nem rögtön… egy kicsit hagynom kellett volna, hogy udvaroljon
még. És talán új ruhát sem kellett volna vennem, na meg a fodrászra szánt pénzt
is megspórolhattam volna” – gondolta. Majd kissé megrázta a fejét, hogy
távozzon a sok „volna”. Egyrészt ezeken már nem volt értelme rágódni, másrészt
pedig feltűnt végre az, akit annyira várt.
A szíve
a torkába ugrott. Most mi legyen? Egy mosoly, egy biccentés, vagy talán a
jégkirálynő-tekintet lenne a legmegfelelőbb üdvözlés? Megigazítsa a ruháját, majd
forduljon felé hirtelen, úgymond teljesen váratlanul, vagy tegyen úgy, mintha
észre sem venné, hogy a férfi tehesse meg az első lépést? Még számos lehetőség
futott át az agyán, és úgy érezte, egy pillanat alatt felelevenítette magában a
női magazinok ’Hogyan szedjük fel a kiszemelt pasit?’ témájú írásainak minden
részletét.
De egyre
jobban izgult. A színész pedig lépésről lépésre közeledett felé: arcán sármos
mosoly, tekintetében vágy és szenvedély. Pont, mint a filmekben vagy a
színpadon. A lány gyorsan vett egy mély levegőt, és ösztönösen a mosoly mellett
döntött, miközben…
Miközben
a férfi a mellette álló szőkeséghez lépett, szájon csókolta, majd átkarolta,
hogy a csókról lemaradt fotósoknak is szolgáltasson képanyagot. A vakuk villogtak,
a férfi mosolygott, a szőke lány pedig pózolt. Profin, kecsesen, és feltehetően
boldogan. Hiszen ő is ugyanúgy várhatott erre, ahogyan a teremben álló nők
kilencven százaléka…
„Azt
hiszem, betérek a legközelebbi kisboltba. Hátha van eladó ’lúzer’ táblájuk…” –
gondolta a lány, miközben észrevétlenül kilopakodott a fotózkodó pár háta
mögül. Tudta, hogy nem kellene megfordulnia, de néhány lépés megtétele után egy
pillanatra még visszanézett. Talán mert azt akarta, hogy elraktározódjon
elméjében a fájó kép, de talán egész másért: vajon az utolsó percig abban
reménykedett, hogy ez az egész nem történt meg, és csak képzelte a kínos
jelenetet?
A
másodperc törtrészéig nem figyelt a lába elé, ami épp elég volt ahhoz, hogy egy
szőnyeg felgyűrődött szélében megbotoljon, a poharában lévő pezsgőt pedig
kilöttyentse – egyenesen az előtte álló férfi zakójára.
„Szörnyen
sajnálom” – hebegte, miközben egy sebtében felkapott vörös szalvétával próbálta
letörölni a foltot. Azt csak remélni merte, hogy arca időközben nem öltötte fel
a kezében lévő törlőalkalmatosság színét.
„Ugyan
már, semmi gond, a zakó úgyis a haveromé” – válaszolt egy mély hang nagyon
kedvesen, és nagyon ismerősen. A lány csak ekkor mert felnézni. És
megállapította, hogy pezsgőspohara maradék tartalmával nem akárkit sikerült
leöntenie: a sármőr legjobb barátja állt előtte. A férfi szintén népszerű
színész volt, mosolygós tekintetű, és magas – sokkal magasabb, mint amilyenre
emlékezett. Nemrég már találkoztak, szó szerint futólag – egy közös ismerősük
bemutatta őket egymásnak. Kezet fogtak, nevettek egyet, majd elköszöntek, és
mindketten rohantak is tovább.
Most
viszont nem siettek. Ott álltak szemtől szemben, arcukon meglepődés, meg a
zavarban lévő emberek bátorításra vágyó mosolya, köztük pedig a lány kezében a
pezsgőspohár.
„Felejtsük
is el ezt – szólalt meg végül a férfi, miközben elvette a poharat. – Mondd, meghívhatlak
esetleg egy másik italra?”
A lány
bólintott – már nyugodtan. Mert tudta, bárhogyan alakul is az estéje, egy dolog
biztos: a következő pohár pezsgőjét remek társaságban élvezheti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése