Amikor szerdán reggel a chocoMe Kis Gömb utcai bemutatótermébe igyekeztem, azon gondolkodtam, mikor kaptam életem első chocoMe csokiját. Számoltam vissza a hónapokat, az éveket, majd arra jutottam, hogy 2011-ben, a névnapom táján történhetett. Csak a pontos dátumot felejtettem el, az élményt nem. Akkor azt kívántam, bárcsak hamarosan újra találkoznék ezekkel a termékekkel, és ez így is történt: a következő évben megismertem Mészáros Gábor chocolatier-t, a chocoMe kitalálóját, akivel ezután számos rendezvényen találkoztam. A közelmúltban pedig - néhány e-mail váltás után - meghívott egy csokikóstolóra, aminek nem tudtam ellenállni. :)))
A chocoMe bemutatótermébe lépve nem lehet nem észrevenni, hogy itt tényleg minden a csokoládéról szól - még a rádió is. :) Nem viccelek, tényleg. Chocolat Radiónak hívják az adót, és elég jó zenéket játszanak. Ehhez társulnak az illatok és a látvány: a terem egyik falán végig csokik sorakoznak - színesen, szépségesen. Mintha mindegyikük azt mondaná, hogy "én vagyok a legfinomabb, engem kóstolj meg". :-)))
Nem is tudtam választani, amikor Gábor megkérdezte, hogy milyen típusú csokit szeretnék először megkóstolni. Néztem a fekete csokikat, a tejcsokikat és a fehéreket, a gyümölcsöseket, fűszereseket, borhoz és pálinkához készülteket, rácsodálkoztam a dizájnos csomagolásra, a vékony csokin látható feltétekre, és csak annyit tudtam mondani, hogy nem tudom, lepjen meg valamivel. :)
Ezután egymás után törtem egy-egy kicsit a különböző csokoládékból, amikről most négy csoportba szedve írok nektek. Az első a "gyümölcsösök" fantázianevet kapta tőlem.
Innen megkóstoltam egy fehér csokis liofilizált - vagyis nedvességtartalmától "megfosztott" - málna, eper és feketeribizli összeállítást (a bal oldali kistányéron), ami egyből a kedvencem lett, mert a gyümölcsök savanykás íze szerintem remekül harmonizál az édes fehér csokival. Ehhez hasonló volt számomra a szintén fehér csokis vörösáfonya, liofilizált málna és liofilizált meggy összeállítás, amit nekem elsősorban a meggy tett savanykássá. De ezt is imádtam. :) A fekete csokis csoda (a jobb oldali kistányéron) pedig kandírozott rózsaszirommal, liofilizált meggyel és fahéjjal készült. Ez volt ebből a hármasból a legösszetettebb, nemcsak a konkrét összetevők, hanem az illat és az ízek tekintetében is. Illatra én a fahéjat és a rózsát éreztem elsősorban, amik az aromában is visszaköszöntek, persze a meggy savanykás íze mellett. A kandírozott virágok kóstolásától csak először tartottam, ma már nem. Egyáltalán nincs növény ízük, ettől ne féljetek :))) de ha nem lennétek biztosak abban, hogy szeretni fogjátok, először kóstoljátok meg, csak utána döntsetek, hogy esetleg vásároltok-e belőle. Szerintem. :)
A másodikat az "édesek" csoportra kereszteltem. Mutatom a fotót:
Az ide sorolt csokik közül először a fehér csokis, mandulás, liofilizált őszibarackos, kandírozott jázminszirmos kreációt kóstoltam, ami abszolút édes, de nagyon finom (bal oldali kistányér, fönt :)). Ezután egy kávés összhatású csokiból majszoltam el két kockányit, ez fahéjas-cukros mandulát, Bourbon vaníliát és Etióp Yirga tört kávészemeket ötvöz, egy kellemes tejcsokin (jobb oldali tányérka, lent). Az mindent elmond róla szerintem, hogy a két kockát egy perc alatt faltam fel, és csak azért nem kértem többet, mert tudtam, hogy még bőven várnak rám finomságok. :))) A kandírozott narancshéj darabokkal és kandírozott gyömbérrel, valamint szintén Etióp Yirga tört kávészemekkel készült étcsoki egy kicsit visszahozta a karácsony hangulatát, míg a kandírozott ibolyaszirommal, kókuszforgáccsal és 23 karátos ehető arannyal készült tejcsoki ismét bebizonyította számomra, hogy az ehető aranynak nincs íze. :) Az ibolyától pedig, ahogy a rózsánál is írtam, szerintem nem kell félni. :-)))
A harmadik a "borosok" csoportja volt, innen két étcsokis kreációt kóstoltam.
A Syrah volt látványra érdekesebb, amin pisztácia, kandírozott ibolyaszirmok és liofilizált feketeribizli látható, de ízre mégis a Merlot II tetszett jobban - vörösáfonyával, aprított kakaóbabbal, liofilizált meggyel és fahéjjal. Azt hiszem, erre mondják, hogy ízlések és pofonok. :) Ha megkóstoljátok majd, lehet, hogy nektek más lesz a véleményetek. :)
Végül pedig két különlegességet választottunk Gáborral.
A pisztáciával, liofilizált eperrel és rózsaborssal ízesített étcsokihoz (a felső tábla) abszolút úgy álltam, hogy egyszer élünk, kóstoljuk meg. :) Ezzel az összeállítással kapcsolatban Gábor annyit mondott, hogy talán nem fog tetszeni, de lehet, hogy igen. Hát, először a rózsabors íze meglepett, de azután a csokoládéval és a pisztáciával olyan harmonikus ízhatást alkotott, hogy azt kell mondanom, nagyon tetszik! Főleg ilyen "téli csokinak" tudom elképzelni, tavasszal és nyáron szerintem én más, inkább gyümölcsösebb kreációkat választanék. :)
A másik ilyen "kísérleti csokim" az általam csak mojitónak becézett kandírozott fodormentalevéllel és -citromhéjjal, valamint lime csokipasztillával készült étcsoki volt. Ez abszolút kellemes meglepetés, és talán kinevezem majd egyik nyári csokinak - talán a mojitóm mellé. :-))))
És hogy Valentin-napra mit ajánl a
chocoMe? Beszéljen helyettem ez a jó kis fotó.
És ha van kedvetek, nézzetek be a bemutatótermükbe valamikor, ahol személyesen is rácsodálkozhattok Csokiország mesés kreációira. Kísérletezni ajánlott, kóstolgatni pedig egyszerűen muszáj! :)))
