TV2 Akadémia - első benyomások

Mivel sokan kérdeztetek a suliról, körlevél helyett arra gondoltam, inkább itt mesélnék róla. Nos, hol is kezdjem... szerintem ott, hogy - közhely, vagy sem, de - amikor először meghallottam a tévében, hogy 2013-tól műsorvezető szak indul a TV2 Akadémián, megdobbant a szívem. Az egyértelmű volt számomra, hogy jelentkeznem kell, de ezernyi kérdés kavargott bennem.

Nem tudtam, hogyan zajlik az oktatás, mikor vannak az órák, a képzés mennyire gyakorlati. Fogalmam sem volt, kik lesznek a tanárok, hogy a felvételi vajon ugyanaz lesz-e, mint a szerkesztő-riportereknek, de arról sem, hogy mikorra kell befizetni az első félév árát. A kérdések egy részére az Akadémia honlapjáról kaptam meg a választ, a másik részére e-mailben és személyesen, a nyílt napjukon.

Az utolsó aggodalmaim akkor szálltak el, amikor egy elég szókimondó jelentkező megkérdezte, hogy, idézem: ha neki van pénze, akkor ő úgymond befizetheti magát az iskolába, és tutira felveszik? Erre az volt a válasz, hogy várja meg a szóbelit, mert ott dőlnek el a dolgok. És tényleg: a műsorvezető szaknál szerintem, ha az írásbelin a legtöbbünket át is engedték, a szóbelin csak kb. 15-en mentünk át. Ez 60-70 jelentkezőből azért elég kevés...

A beiratkozás és a tandíj befizetése nálam az utolsó pillanatban történt meg, de ebből nem volt gond. Sőt, úgy veszem észre, hogy kb. mindent meg lehet oldani, mert ez a suli nem a magyar oktatási rendszer szerint működik - hála az égnek. :D A tanulmányi osztály vezetője és a tanárok is mosolygósak, kedvesek, az órák abszolút liberálisan alakulnak - magyarul, ha közbeszólhatnékom van, vagy szomjas vagyok, akkor beszélek vagy iszom. :) A gyakorlati oktatás pedig még sokkal jobb (mondjuk én amúgy is nehezen bírom, ha sokáig kell egy helyben ülnöm az elmélet miatt :)).

Pénteken volt először beszédtechnikánk, ami fergetegesen sikerült. Én észre sem vettem, hogy csaknem 4 órán keresztül csináltuk a gyakorlatokat, beszéltünk, rekeszlégzést gyakoroltunk, artikuláltunk... és a tanárnőnk nemcsak gyönyörűen beszél, és remek oktató, hanem egy tündér is. :)

A csoporttársaim is nagyon aranyosak, komolyan, álmaimban sem reméltem, hogy ennyire jófej kis csapatba fogok kerülni. Sejtéseim voltak arról, hogy mivel mindig is kedves embereket vonzottam magam köré, ez talán most is így lesz, de a végeredmény így is pozitívabb a vártnál. Kb. ugyanannyi fiú van, mint lány, ja, és most már nem 15-en, hanem csak 14-en vagyunk. Nyilván mindenki imád beszélni, szerepelni, de ez nem jár együtt azzal, hogy ne figyelnénk egymásra. És talán emiatt kovácsolódhatunk elég gyorsan össze. :)

Fura, de már várom a pénteket, hogy megint mehessek beszédtechnikára a TV2-be, és láthassam a többieket. A szombati elméleti órákat - a reggel 9-es kezdés ellenére is - szintén szeretem, mert itt mindig vannak vendégelőadók, érdekességek, és olyan hasznos infókat, olyan tudást kapunk, amire a későbbiekben, a munkánk során is nap mint nap szükségünk lehet. El se hiszem, de azt kell írnom: 30 éves koromra elérik nálam, hogy szeretek iskolába járni... hát, még ilyet! ;)