Ezért (is) volt nekem különleges és utánozhatatlan a darab 700. előadása, ahol - a szereposztás megtekintése után :) - biztos voltam abban, hogy remekül fogom érezni magam. És így is lett. Már az első felvonásban hagytam magam elvarázsolni, főleg, amikor három Fantom is a színpadon volt (Posta Victor, Csengeri Attila és Sasvári Sándor - ők ebben a sorrendben váltották később egymást a címszerepben). Egyik kedvenc dalom, Az éj zenéje is különleges élményt jelentett számomra... Ugye ismeritek? :)
A második felvonás egy kisfilmmel kezdődött, melyben a régi és újabb szereplők megszólalása mellett az volt számomra nagyon szép, hogy megemlékeztek azokról a munkatársakról is, akik már nem lehetnek velünk.
Az előadás második felét is nagyon élveztem, ahogy a végén látott két különleges produkciót is: Kokas Katalin hegedűművész, valamint Nakamura Shoko és Bajári Levente balett előadása láttán azt kívántam, bár én is tudnék hangszeren játszani, illetve táncolni. :)
Mivel a mi fotóink még nincsenek nálam, ezeket a képeket a Madách Színház Facebook oldaláról használtam fel. :) Az előadás utáni partiról is beillesztek nektek egy képet, amelyen a Fantomok elég jókedvűek - nem is csoda, a helyükben én is így mosolyogtam volna egy remek előadás után, egy ilyen jeles ünnepen. :)
A legnépszerűbb közösségi oldalon további érdekességeket és videókat láthattok Az Operaház Fantomjáról, legutóbb a májusi, 10 éves születésnap kapcsán osztottak meg kisfilmeket a Madách Színház Facebook oldalán. Szerintem érdemes megnézni. Ahogy a darabot is. :)
U.i.: egy kép rólam, ennyire elegánsra vettem a figurát a 700. Fantom tiszteletére. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése