2013. április 19., péntek

5 gondolat Nick Vujicic előadásáról

Ritkán érint meg annyira egy előadás vagy rendezvény, hogy hazatérve úgy érezzem, ki kell írnom magamból mindent, amit láttam, hallottam, éreztem és tapasztaltam. Nos, Nick Vujicic előadása pont ilyen volt...

Aki nem látta még, ő Nick Vujicic:


Igen, kezek és lábak nélkül él, mégis olyan hite, akarata és életereje van, amit sok "egészséges" ember megirigyelhet. És az előadás végére talán meg is irigyli.

Hazafelé számos gondolat kavargott bennem, próbáltam visszaidézni sok infót és eseményt Nick életéből, hogy még jobban át tudjam élni, majd át tudjam adni nektek mindazt, amit hallottam és tanultam. Végül arra jutottam, talán az lesz a legjobb, ha öt pontot kiemelek az előadáson elhangzott dolgok közül, és ha lehet, fűzök hozzá valami személyeset is. Ha így csak 10%-át átérzitek annak, amit én éreztem, akkor azt mondom: már megérte, hogy ez a bejegyzés megszületett.

1. A humor a legfontosabb
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én mindig azt láttam, hogy a látszólag legelesettebbek rendelkeznek a legelképesztőbb humorral. Ezt Nick is megerősítette bennem: miután elkezdődött az előadás, és megcsillogtatta magyar tudását ("szeretlek", "köszönöm", "hogy vagy"), megkérdezte a közönségtől, ki látta már őt a YouTube-on. Erre persze sokan feltettük a kezünket, mire így szólt: "és élőben magasabb vagyok, mint amilyennek ott láttatok?". Persze mindenki nevetett. :)

2. Mi a bátorság?
Az előadás elején gyermekéveiről mesélt, illetve arról, milyen borzalmas az, ha negatív érzések, gondolatok vernek gyökeret az ember lelkében. Mert bizony ő sem volt mindig ilyen optimista, és persze ma sem minden perce telik így... "A félelem viszont rosszabb, mintha valaki kezek és lábak nélkül él. A félelem foglyul ejt és nem ereszt" - mondta. Majd hozzátett valami olyasmit, amit most magamra is nagyon igaznak érzek, és szerintem sosem fogom elfelejteni. Méghozzá ezt: "A bátorság nem azt jelenti, hogy valaki félelem nélkül él, hanem azt, hogy fél, és mégis megtesz valamit". És ha magunkba nézünk, beláthatjuk, hogy tényleg ez a nehezebb... a legnehezebb dolog a világon.

3. A szeretet ereje
Nick iskolás korára megértette, hogy minden felnőttnek van munkája, és az emberek pénzből élnek. Ő viszont hirtelen úgy érezte, hogy nem lesz munkája, senki sem fogja alkalmazni, következésképp értéktelen lesz. Ezzel egyre több negatív gondolatot és élményt vonzott be az életébe, ami odáig fajult, hogy öngyilkos akart lenni. "A fürdőkádba akartam belefojtani magam, de a döntő pillanatban azt láttam magam előtt, ahogyan a szüleim és a testvérem gyászolnak a sírom mellett. És nem tudtam volna őket ilyen fájdalommal szembesíteni. Nagyon szeretem a családomat" - mondta Nick. Ez most már duplán is igaz rá, ugyanis neki is van felesége és gyermeke. A kisfia egy évvel és egy nappal azután született, hogy feleségül vette a szerelmét. És bár attól tartott, hogy sosem ölelheti magához a gyermekét, végül ez is lehetővé vált számára. Így ringatja a kicsit, nézzétek:


4. Semmi sem történik véletlenül
Később arról is szót ejtett, hogy 15 évesen Jézus szolgálatára tette fel az életét. Itt nem szeretnék belemenni az előadás vallásos tartalmába. Ezzel ki így áll, ki úgy, nem vagyunk egyformák. :) De azt elmondanám nektek, mennyire meghatott, amikor azt mondta: sokszor kérte Istent, hogy adjon neki kezeket és lábakat, de nem tette. Végül - egy bibliai részlet elolvasása után - rájött, hogy ez nem véletlen. És ő sem véletlenül született olyan testbe erre a világra, amilyenben. "Isten nem kezeket és lábakat adott nekem, hanem megváltoztatta az életem. Az én példám is mutatja, hogy semmi sem véletlen, és hogy sosem szabad feladni. Te se add fel. Legyen hited" - mondta hallgatóságának.

5. Neked mi az örömöd?
Amikor Nick feltette ezt a kérdést, egy pillanatra megállt a levegő a teremben. És is magamba néztem, és arra gondoltam, mi az én örömöm. Hirtelen nagyon sok dolgot tudtam volna elsorolni: egy kellemes délután Anyukámmal, egy szuper színházi előadás, egy finom ebéd, egy ölelés valakitől, akit szeretek... de persze itt mélyebb dolgokra gondolt szerintem. :) Én elég sokáig gondolkodtam a válaszon, de még most sem vagyok teljesen biztos benne, hogy végül ezt válaszolnám rá, amit. :) Hogy mit? Miért, te mit válaszolnál rá? :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése