2013. január 9., szerda

Leittuk magunkat, avagy hogyan zajlott a Nagy Ásványvízteszt :)

Néhány napja (na jó, talán kicsit régebben) írtam itt a blogon arról, hogy ez az év a tesztelések éve lesz. Az eleje legalábbis mindenképpen, mivel többféle terméket is próbára tettem a média nevében - legutóbb tegnap, vagyis kedden ásványvizeket teszteltünk a Presztízsnek. Most leírom nektek, hogyan zajlott mindez, hogy aki kíváncsi rá, lépésről lépésre végigkövethesse a tesztfolyamatot (ez milyen jó szó! :D).

Szóval, kezdjük a vizek beszerzésénél. Szerencsére rám volt bízva, milyen márkák mely termékeit választom, szóval egyaránt került szénsavas és mentes, lúgos, enyhén lúgos, kicsit szénsavas (zöld kupakos), olcsó és nagyon drága is a kosaramba. Érdekes módon a legdrágább csaknem tízszer annyiba került, mint a legolcsóbb: az Aquarius 60 Ft körül van, az Evian pedig 500 körül. A beszerzést több körben intéztem, így lassan de biztosan 12 palack sorakozott fel a konyha egyes pontjain (stratégiai pontok - ezúton is köszönöm, hogy senki sem borította fel egyiket sem - még a csacska macska sem :)).

A következő pont a fotózás megszervezése volt. Fecóval és Endrével, akiket a főszerkesztőm ajánlásával ismertem meg, Dunakeszire beszéltük meg a fotózást. Endre jött értem kocsival kedden délre, és vittük a palackokat. Szatyrokban, mint akik piacra indulnak. :) De ennél sokkal izgalmasabb feladat várt ránk...

Persze nem várt izgalmak is adódtak. A stúdióban derült ki, hogy félreértettük egymást, és senki nem hozott üvegpoharat. Márpedig az volt a koncepció, hogy először készül egy-egy fotó minden ásványvizes palackról, bontatlanul, mellette egy-egy szép pohárban friss vízzel (a szénsavasnak értelemszerűen szódával). De nem volt poharunk. Nem hogy szép, semmilyen se. Ha a műanyagot nem számoljuk... :)

Szerencsére Fecó testvére, aki szintén lelkesen jelentkezett a tesztelésre, átszaladt egy közeli étterembe, ahonnan sikerrel és zsákmánnyal tért vissza. Magamban legalább olyan örömujjongást rendeztem neki, mintha szó szerint zsákmányolt volna valamit. Tudjátok, a nőket az őskorban is azzal nyűgözték le a férfiak... de maradjunk a témánál. :-)))

A vizeket sikeresen lefotózták a srácok egyenként. Ez nagyon hamar ment - az elsőnél megejtett beállítások után kb. fél perc alatt megvolt egy-egy víz fotója. Nekem annyi volt a szerepem, hogy adogattam a palackokat. Itthon is majdnem ezt csinálom edzés címén (na... majdnem...), szóval ez cseppet sem esett nehezemre. Nézzétek csak, ilyen, amikor a víz a sztár... :-)))


A fotózást követte a tényleges tesztelés. Először a dizájnt értékeltük a fiúkkal: mindenki felállított egy sorrendet, egyenként, egytől tízig rangsoroltuk a palackokat - itt 2-2 kiesett mindenkinél, mert ugye 12 palack volt. A legjobb kapott 10 pontot, a legcsúnyább 1-et. Az eredményt egy gyorsan (kézzel!!!) megszerkesztett táblázatba vezettem fel.

Aztán praktikusság szempontjából is megcsináltuk ugyanezt. Végül pontoztuk, mennyire könnyű kinyitni az egyes palackokat. 3 pont járt a nagyon jól bonthatóaknak, 1 a rosszul bonthatóaknak - ezt egyetlen palack "érdemelte ki", a többi 2-3 pontos lett. :)

Az ízteszt is változatos eredményt hozott: nekem a szénsavas vizek annyira továbbra sem jöttek be, a fiúk pedig azokat dicsérték. Hát, ízlések és pofonok, illetve férfiak és nők. :)

A végeredményt a pontok, vélemények és ásványi anyag-tartalom függvényében fogom majd ismertetni, szénsavas és mentes kategóriában. Hogy mikor? Hamarosan... ;-))) De addig meséljetek Ti: nektek melyik a kedvenc ásványvizetek? :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése