2013. június 21., péntek

Ezért is érdemes Siklósra látogatni - képes beszámoló, 2. rész

Az előző bejegyzést ott fejeztem be, hogy a várlátogatás végén kaptunk egy kis csomagot, melyben borlekvár volt (még nem kóstoltam meg). Bevallom, nagyon szívesen maradtam volna még a Várban, a Bormúzeumban meg aztán főleg... de tudtam, hogy ez nem az az alkalom, hiszen már csak néhány óránk maradt, amit Siklóson tölthettünk. Ezt pedig a program szerint wellnessre és fürdőzésre szánhattuk a Hotel Castello**** és Thermal Spában.

Mindannyian alig vártuk, hogy megérkezzünk a szállodába, ugyanis a forróság délután 3 körülre vált a legelviselhetetlenebbé. Nem akarok túlozni, de árnyékban is lehetett vagy 35 fok. Ezt pedig a legjobb vízparton átvészelni, amire már nem is kellett sokat várnunk. 

A Várból az előző bejegyzésben már látott buszunkkal mentünk át a szállodához, amiről annyit tudtam, hogy egy régi malom köré építették, illetve, hogy egy art deco stílusú hotel. Így néz ki a bejárat - telefonáló pasival. :)


Arról voltak ugyan tippjeim, hogyan lehet a régi és az új összhangját létrehozni, ám a szálloda stílusos berendezésének és a belső terek békét, nyugalmat és harmóniát árasztó aurájának leírására most nem is találom a megfelelő szavakat. :)

Sivó Roland szállodaigazgató vezetett minket körbe, aki nemcsak a hotelről tud mindent, hanem még arra a váratlan kérdésemre is azonnal tudott válaszolni, hogy a kinti medencékben hány fokos a víz. ;)


Mutatok néhány képet - nézzétek a részleteket és az egyszerűségben rejlő nagyszerűséget! :)







Természetesen néhány szobát is megnézhettünk. Nálam ez volt a favorit, mert a kedvenc színeim dominálnak benne. :)


Csoportunk nagy részét viszont nem a szoba, hanem az ággyal szemben, balra található rúd hozta lázba. Miközben azt találgatták, vajon milyen célokat szolgálhat, én nem álltam meg egy közös fotót ezzel a különleges berendezési tárggyal... :D


Mivel a szálloda nemcsak konferenciák és baráti társaságok és párok látogatásaira, hanem családok érkezésére is felkészült, a gyerekek igényeire is figyelnek. Van például hercegnős és Ferraris lakosztály is - vérzik a szívem, hogy ezeket nem láthattuk. De abban reménykedem, hogy a jövőben azért ezeket is lesz még lehetőség megnézni. :)

A hotel munkatársai egyébként nagyon figyelmesek voltak, és a nagy melegben a felfrissülésünkről is gondoskodtak. Itt épp limonádét kaptunk...


...később pedig alkalmunk nyílt kipróbálni a fürdőrészlegen a kinti és benti medencéket is. 


A környezet, hát, hogy is mondjam, hívogató volt kolléganőim számára, és persze nekem is... :))


A fürdőzés után svédasztalos vacsora és finom borok vártak ránk. Este 7 körül pedig hazaindultunk - a hőségtől kissé bágyadtan, de élményektől feltöltődve. :))


Egy dolog biztos: bár ez volt az első látogatásom Siklóson, valószínűleg nem az utolsó. Várom, hogy ismét legyen egy-két nap szabadidőm, és visszatérhessek, hiszen sok mindent megnéznék újra, és több dolog van, amit még kipróbálnék... de erről később, ha már megvalósult. ;)

2013. június 20., csütörtök

Siklóson jártam - képes beszámoló, első rész :)

Sokan tudjátok már a Facebookról, meg innen-onnan, hogy kedden Siklóson jártam: egy sajtóút keretében ismerkedhettem meg ezzel a barátságos városkával. Arról, hogy mennyire ejtett rabul, majd később, most szavak helyett beszéljenek elsősorban a fotók. :)

A reggel 7:30-as indulás miatt kicsit kapkodva indultam el itthonról (6:40-kor, mert a város túloldalán lakom). De egy Facebook fotóra azért volt időm... :)


Ezzel a busszal utaztunk - volt benne klíma, mégis örültünk a megérkezésnek, mert kint jobban járt a levegő.


Némi késéssel futottunk be a Riczu-Stier pincészetbe, ahol magyaros reggelivel és borkóstolással vártak minket. A legnagyobb kedvencek a kolbász, a kacsazsír és a hagyma voltak, fehér kenyérrel. Hmm... én ezeket szedtem a tányéromra:



A finomságokat háromféle borral öblítettünk le. Kolléganőim a Cimborát találták a legfinomabbnak, nekem az étkezés végén felszolgált testesebb vörösbor is ízlett, mondjuk reggel 11-kor kicsit megszédültem tőle... :) Minden ízletes volt, szó szerint csak ámultunk az ízektől, zamatoktól... nem is álltuk meg a kattogtatást, a kajafotókat és az étellel pózolást. :)


És persze azt sem tudtuk nem észrevenni (jajj, ez de szép magyar kifejezés... :D), hogy a pincészetet rajtunk kívül mások is elismerik. Díjaikra nemcsak a gazda lehet büszke, hanem az itt dolgozók is, akik nagyon kedvesen fogadtak minket (én pedig igyekeztem nem kiinni őket a kávéjukból... :)).


Az étkezés mellett természetesen egy kis szabadidőre is maradt idő, amit mi részben a mosdó megkeresésére használtunk. Itt meglepetten vettem tudomásul, hogy sorban állás van. :)


Ezt követően a kolléganőimmel készítettünk néhány képet az udvarról. A látvány egyszerre volt rusztikus és nosztalgikus, hiszen a gyerekkoromra emlékeztetett: régen nálunk, a békés megyei kis farm udvarán is állt egy ilyen szekér. :)


Az udvarban volt még egy fedett rész, ahol nemcsak régi, hanem új holmikra is akadtunk.


Nekem ez a kedvenc fotóm, címe: az összhang. :) 


A borász, Riczu Tamás neve pedig a kemencén is olvasható (bocsánat, ha butaságot mondok, de szerintem ez itt egy kemence :)).


Egyébként ő Riczu Tamás, akinek ezúton is köszönjük szépen a vendéglátást. 


A pincészetből kitaláljátok, hová mentünk? Segítek:


Bizony, a Várba! Természetesen itt is találtam cicát, rögtön a bejáratnál - nem dorombolt, pedig igencsak közel kerültünk egymáshoz... :))


Az is kiderült a belépésünk után, hogy több mint 300 éve szabadult fel a török uralom alól - ha ennek kicsit fejben utánaszámoltam volna, akkor meglett volna... :)


De nem sokáig vizsgálgathattam a jelenkor emléktábláját, ugyanis egy lovagi bemutató a múltba csábított: két fess vitéz esett egymásnak az orrunk előtt - persze nem a telekhatárok vagy a jobbágykérdés miatt, hanem csakis a mi szórakoztatásunkra. 


A Várban pedig megszemlélhettük, milyen páncélzat függött volna a lovukon, már ha lett volna nekik olyan. 


Balázs Csaba vármenedzser kalauzolt végig minket a Várban, aki nemcsak kísérőnk volt, hanem izgalmas történetekkel is színesítette utunkat a Bormúzeum felé.


Az egyik kedvenc kiállítási tárgyam ez az "emléktöredék" volt, melybe az alkotó nagyapjának képét rejtette.


A másik, amin egy fotós kollégával jót derültünk, hogy a szentek - a korábban látott templomi ábrázolások után - itt már bazsalyognak... ejj, jó is a siklósi bor. :))


Később megcsodáltuk a kilátást is - van szebb fotóm a városról, de azért ezt választottam, mert jól látszik rajta az őrtorony belülről. Szerintem jól néz ki.


Ahogy a lovag komám is remekül mutatott - nem, az a fején nem hálósapka. :))) De komolyra fordítva a szót: azt mondta, anno az alsóruházattal, páncélzattal, mindennel együtt olyan 30 kilót cipeltek a lovagok magukon. Aztán persze voltak, akik egymaguk megettek egy vadkant, mert kellett az energia. De egy biztos: nem ez a legszellősebb viselet... és még én panaszkodtam, hogy megsülök a 35 fokban...


A rózsakert is csodás volt, mondjuk a virágoknak nem tett jót a hőség...


És végül egy nagyon édes kis valami a Bormúzeumból. Kedvencem: nem mindegy, hogy a róka komázik, vagy a koma rókázik. ;)


Meg egy kis meglepetés, amire tényleg nem számítottam: borlekvár volt benne, meg néhány prospektus, amiket hazafelé megnézegettem. 


De ezzel még nem ért véget a tartalmas siklósi kirándulás. Arról, hogy mi következett ezután, a következő bejegyzésben számolok majd be.

2013. június 19., szerda

Megtanultam főzni - gasztrokaland Gombos Edinával és Harsányi Leventével

Akik ismernek, tudják rólam, hogy nem vagyok a konyha ördöge. Sőt, ha még pontosabban akarok fogalmazni, konkrétan nem tudok főzni. Semmit. Tudom, 30 évesen már illene megtanulnom, de nagyon kényelmes helyzetben voltam eddig, mert valaki mindig megcsinálta helyettem.

A múlt héten viszont nem volt kifogás: fakanalat ragadtam, beálltam Harsányi Levente mellé egy főzős rendezvényen, és elkészítettük életünk egyik legfurcsább, legcsípősebb, de egyben valószínűleg legfinomabb ételét. :) Kis túlzással azt is mondhatom, hogy megtanultam főzni, hiszen nemcsak kevertem-kavartam, mostam és hámoztam az elém rakott ételeket, hanem kérdeztem, válaszokat kaptam, és megtanultam például, hogyan készül a kapros galuska, illetve melyik erős paprika mire való.

Íme az eseményről szóló sajtóanyag - amint megkapom magamról a konyhai fotót, azt is mellékelem. :)))

Bár végeredményként döntetlent hirdettek, igazából Gombos Edina győzött Harsányi Levente ellen a Jar Platinum mosogatóversenyben és ezzel bebizonyította, hogy a nők nemcsak a főzésben, de a mosogatásban is profik.

„Soha ennyi tányért nem mosogattam el ilyen rövid idő alatt, mégis alulmaradtam” – mondta el Harsányi Levente, aki persze nem búslakodott, hiszen így legalább nem fogja be továbbra sem a felesége a mosogatásba. Gombos Edina és Harsányi Levente főzési tudományát is megmutatta a rendezvényen, Bereznay Tamás séffel készítettek ínyenc falatokat.


Először főzött együtt Gombos Edina és Harsányi Levente, akik mindketten profik ezen a téren, most mégis egy séf segítségét vették igénybe a tökéletes menüsor megalkotásához. Bereznay Tamás saját receptjeinek elkészítésére tanította meg a sztárokat  – illetve tanította volna, de ők ehelyett inkább saját személyiségüket csillogtatták meg az eredeti libamájjal töltött jércemell receptjének elkészítése helyett.

Edina kubai jellegű ételt varázsolt az asztalra, Levente pedig egy meghatározhatatlan besorolású, jobbára csípős ízesítésű húst készített. Bár Tamás szerint így is az eddigi legjobb kuktákat kapta maga mellé (az egyik volnék én :)).

„A főzés nálunk az én asztalom, szenvedélyesen szeretek főzni a családnak és jobban is járunk, ha én végzem el ezt a feladatot – a mosogatás szempontjából legalább is biztosan. Alberto tipikus férfi, ha ő jár a konyhában, akkor a főztje remek lesz, viszont 1 óra mosogatás és takarítás biztosan vár rám” – mesélte Gombos Edina, aki egy kis titkot is elárult kapcsolatuk kezdetéről.


„Azért nem mindig voltam ennyire jártas a főzésben: amikor Alberto először látogatott meg Magyarországon, az első közös reggelen lelkesen készítettem neki az igazi hazai rántottát, kicsit lágyan, éppen, ahogy tökéletes – vagyis én ezt gondoltam. Aztán kiderült, hogy Kubában olyan keményre sütik a tojást, ami itthon szinte már ehetetlen. Így aztán Alberto gyomra nem bírta a terhelést, két napig rosszul volt. Azt hiszem ez már az elején erős próbája volt a kapcsolatunknak”.

Harsányi Levente is gyakorlott szakács, ő általában mégis inkább átadja ezt a feladatot feleségének. „A kedvenceink a rakott krumpli, a rántott hal és a natúr csirke, de szeretünk kísérletezni is. Ez persze azt jelenti, hogy én kinézek egy-egy különleges receptet, a párom pedig elkészíti. Én inkább megmaradok a kerti grillezésnél. A receptek értékelésében viszont profi vagyok” – mesélte Levente.


Minderre szüksége is lesz a következő hetekben, hiszen Edinával a Jar Platinum receptverseny zsűrijének tagjai, amelyet Bereznay Tamás elnököl. A receptversenyre 2013. június 16. és július 21. között a legnehezebben elkészíthető recepteket várja a zsűri a  www.everydayme.hu oldalon. 

Kategóriánként (előétel, főétel, desszert) egy-egy recepttel lehet nevezni. Minden kategóriából a 10 legjobb recept beküldőit díjazzák, akik egészen kivételes meghívást nyernek egy gasztrokurzusra Bereznay Tamással és egy-egy gasztrobloggerrel, akik ugyancsak a zsűri tagjai lesznek.

Persze a főzéshez a mosogatás is hozzátartozik, így az ínyenc fogások elkészítése után ez sem maradhatott el: Edina és Levi igazi profiként szálltak szembe egymással a nagy mosogatóversenyen.

Edina igazi profiként harcolt a nagy Jar Platinum mosogatóverseny bajnoka címért, míg Levente a nyugodt és lassú mosogatást választotta. Közös megegyezés alapján döntetlennel zárták a versenyt, bár valójában Levi maradt alul a küzdelemben.

„Büszke vagyok az eredményre, sőt, azt hiszem Miri értékeli majd leginkább az oklevelemet, ha otthon megmutatom neki, bár, ha Alberto számára is kiderül, hogy mennyire profi vagyok a mosogatásban és még papírom is van róla, mostantól az eddiginél is többet fogok otthon mosogatni” – mondta el a nyertes.

És végezetül egy fotó: ugye, milyen jól néz ki, amit főztünk? :-)))


2013. június 17., hétfő

Ki nézett ki a legjobban a Viva Cometen?

Néztétek idén a Viva Cometet? Esetleg ott voltatok a helyszínen is? Akár így, akár úgy követtétek az eseményeket, sok hírességen megakadhatott a tekintetetek - szerintetek ki nézett ki a legjobban idén a Cometen?

Egy kis segítség: a Viva honlapján található egy összeállítás a hírességek legjobb Instagram fotóiról, melyek segítségével könnyedén felidézhetitek az este hangulatát. :)

És hogy ki tetszett nekem legjobban? Nehéz kérdés... a pasik közül a klasszikus eleganciát előnyben részesítő Curtis, a lányok közül pedig talán Lola és Radics Gigi - neki egyébként ezúton is gratulálok Az év énekesnője díj elnyeréséhez. :)

Egy kép Loláról - a fotót a Facebookon találtam.


És aki mellett nem tudtam szó nélkül elmenni: Sarka Kata sárga fűzőben, aki az élénk szín és persze formás alakja miatt sem maradt észrevétlen. ;)


Illetve Varga Viktor és kedvese is feldobták az estémet, akik kalóz párnak öltöztek. Egy közös barátunktól azt is megtudtam, hogy Viktor megnövesztette a szakállát erre az alkalomra. Wow, ez aztán az előkészület! :) :)


A képet a Life.hu fotósa készítette, a teljes galériájukért kattints ide.

És még egy fotó, csak nektek, csak most: én így mókáztam a Cometen egy kedves ismerősömmel... magunkat nem akartuk fotózni, hát szerepeljenek helyettünk a karszalagjaink! :)


2013. június 13., csütörtök

Keep calm and...

Ismeritek a Keep calm... kezdetű szövegeket? Én nagyon szeretem őket, ezért döntöttem úgy, hogy megosztom veletek azt a hármat, amiket különösen csípek.

Az első ez, mert annyira én vagyok... :)))


A második ez, mert egyszer hátha tényleg megszeretem a hétfőt... na jó, nem valószínű, de reménykedni mindig lehet. ;-)))


A harmadik pedig... na, lányok, ki érti, miről beszélek? :-))))


2013. június 11., kedd

Büszke lehet rájuk az ország!

Hétfőn késő este hazatért az Attraction együttes Angliából, ahol megnyerték a Britain's Got Talent tehetségkutatót. A sajtó képviselőinek egyetlen alkalommal, még a reptéren volt lehetőségük kérdezni tőlük. Én sajnos nem tudtam kimenni, de ma reggel első dolgom volt elolvasni, mit írnak hazaérkezésükről az újságok. "Mini lapszemle" című rovatunk következik.

Először is hadd mondjad annyit, hogy persze, tudom, mennyire másképp tálalnak eseményeket a különböző profilú, típusú lapok, de még egy ilyen egyszerű hírt is teljesen máshogyan írt meg például a Magyar Nemzet Online vagy a Story Online. :)

Az elsőnél a cím bulváros, "Ki sem nyithatták a szájukat az Attraction tagjai", amit én kicsit túlzónak érzek, de természetesen megértem, hogy kell a látogató. :) A másodiknál pedig tudjuk, mit várunk, és azt is kapjuk - érdekes módon kicsit lájtosabb címmel: "Így érkezett haza az Attraction!". Végül is, minek túlbonyolítani, így is rá fogunk kattintani - én biztosan. :))

Olyan lapok is vannak, akik elsősorban fotókkal számolnak be a győztes csapat hazatéréséről, de olyanok is, akik videós anyagot készítettek, például a Blikknél dolgozó kollégáim. :) Megint mások pedig azt a címet adták cikküknek, hogy hivatásos tánckarrierben bízik az Attraction.

Szóval, mondom én, érdekes, hogy egy és ugyanazon hírt hogyan tálalnak a különböző lapok... szerintem ha van időtök, szemezgessetek egy kicsit a cikkek közül, mert nemcsak érdekes, hanem sokkal nagyobb rálátásotok is lesz egy-egy témára. Szerintem. :)))

Az Attraction győztes produkciója - elképesztő, tényleg, akárhányszor megnézném (és szerintem a zsűri is így van ezzel, mert állva tapsoltak az Attractionnek). A videót ide kattintva nézhetitek meg.

Szép volt, Attraction, gratulálok! Az egész ország büszke lehet rátok. (Jé, még rímel is. :))


Fotó: Facebook