Tini-zombirománc a filmvásznon

Nem szokásom kritikát írni, sőt, filmről is kb. 14 évesen írtam utoljára, amikor megnéztem a Titanicot. :) De a tegnap látott Warm Bodies/ Eleven testek című mozi mellett tényleg nem tudok elmenni szó nélkül. Mert  tetszett. Nagyon.

Pedig hát az alapszitu elég vérszegény, mármint szó szerint, ugyanis adott egy zombi srác meg egy élő leányzó, akik egy véres csatajelenet során egymásra találnak. A fiú megmenti a lányt, és az összehangolódás sem várat sokáig magára, sőt, még az is lehet, hogy ők ketten megmentik a világot. (?) :)

Ez eddig nem hangzik túl fényesen, de higgyétek el, iszonyú jól van megcsinálva az egész. Szuperek a szereplők, viccesek a srác kommentjei (mert ugye attól, hogy zombi, és mindent elfelejtett az életéről, valahogy az öniróniáját megőrizte). Nekem a rendezés is bejött, a zenékről és a képekről nem is beszélve... imádom ezt a technikát, a színeket, a képkivágásokat, amivel forgatták. Inkább mutatom képen, hogy mire gondolok:

A romantikus szál is szépen van szőve, nekem egyetlen ponton sántít a történet: a lány, Julie szerintem picit túl hamar teszi túl magát a barátja halálán. És amikor kiderül, hogy tulajdonképpen a zombi srác ölte meg, csak annyit mond, hogy tulajdonképpen számított erre. Én meg csak néztem, hogy most mi van?! Később persze megtudtam, hogy ez a szitu a film alapjául szolgáló könyvben kicsit jobban ki van bontva, és ott kiderül, hogy az a kapcsolat már nem volt a régi, és Perry nagyon megváltozott. Hát, a filmben meg van ugye az a kb. kilencven perc, amibe bele kell préselni mindent... és hát van, ami kimarad. Ezt megértem.

A két főszereplő, Teresa Palmer és Nicholas Hault szerintem iszonyú cukik a filmben, én minden pillanatot elhittem nekik. :)

A legnagyobb kedvencem viszont a zombi srác haverja, Marcus volt. Sokszor már akkor visítva röhögtem, mikor csak megjelent a színen, és odahörgött valamit. :)

És egy plusz poén: a lányt ugye Julie-nak hívják, a srác pedig csak arra emlékszik, hogy a neve R-el kezdődik. És van erkélyjelenet is... Na, ki mire gondol? Egy kis segítségért hallgassátok meg mondjuk ezt a dalt... de enélkül is rá fogtok jönni.

És remélem, a filmen is legalább olyan jól szórakoztok majd, mint amennyire én tettem. Egy biztos: én a jövő héten is megyek moziba... na, kinek csináltam még kedvet a mozizáshoz? ;-))))

U.i.: az origósoknak is tetszett, az ő (sokkal hozzáértőbb) kritikájukat itt tudjátok elolvasni.

A szerelem ereje

Talán már ti is hallottátok, hogy egy lengyel fiú milyen elképesztő húzással próbálja visszaszerezni a kedvesét:  a Deák tér közelében két házra kitetetett egy-egy hatalmas molinót, melyeken a lány bocsánatát kéri - és egyben a kezét is. :)

Az esetről természetesen a média is beszámolt, ma reggel például a Class FM műsorvezetői is erről beszélgettek, és a téma láthatóan (vagyis inkább hallhatóan) őket is eléggé megosztotta. Balázs szerint a srác nagyon romantikus, és valószínűleg megérdemelné a megbocsátást, Vadon Jani viszont nem látta a helyzetben a tündérmeseszerű elemeket. :)

Szerintetek romantikus ez az ötlet? Vagy úgy érzitek, a srácnak előbb kellett volna gondolkoznia, mint hogy megcsalta az ő Gikáját? Én a lány helyében lehet, hogy elgondolkoznék a megbocsátáson, de ahhoz, hogy tényleg fátylat tudjak borítani a múltra, biztosan időre lenne szükségem. Talán nem is kevés időre.