Első reakciók az életmódváltós sztorimra

Először is nagyon-nagyon-nagyon köszönöm mindenkinek azt, hogy elolvastátok az életmódváltós bejegyzésemet, és külön köszönet azoknak, akik ezután írtak nekem. Álmaimban sem gondoltam volna, hogy ez a téma ennyi embert érdekel - akár ismerjük egymást, akár a neten találtatok rá a blogomra -, és azt sem, hogy ennyien klaviatúrát ragadtok, és megírjátok nekem a véleményeteket, saját tapasztalataitokat.

Rengeteg észrevétel érkezett, kaptam pozitív és negatív kritikákat is. Nem szeretnék egyenként válaszolni (lehetetlen volna), és nem is szeretnék senkit kiragadni, de azt engedjétek meg, hogy a kicsit negatívabb hangvételű üzenetekre összefoglalóan válaszoljak - tényleg nagyon röviden. A legtöbb kifogásoló pont a lényeget nem veszi figyelembe. Hogy ez nem az ő életmódváltásuk, hanem az enyém. Pont. Én leírom, hogy csináltam, hogy csinálom, mik a terveim, mi jön be. Nekem. Nem nekik, nekem. Egy szóval sem mondtam, hogy tudom a tutit, és nem kérek senkit arra, hogy csinálja utánam - hogy is tennék ilyet, hiszen ahány ember, annyi módszer fog működni (na jó, általános igazságok itt is vannak, de most direkt hagyok egy újabb belekötési lehetőséget azoknak, akik élni kívánnak ezzel :) csak vicceltem).

Szóval aki szerint nem jól csinálom, annak is elfogadom a véleményét, aki szerint meg így majd nem sikerül teljesen életmódot váltanom, annak meg azt üzenném, hogy ha csak pár apróságon tudok változtatni vagy akár csak csiszolni, nekem az is jó. Nem akarok huszonvalahány kilót leadni, mert nem az a célom, hanem az, hogy egészségesebben éljek. Lehet, hogy akkor nem az életmódváltást kellett volna címként használnom, de ezt úgy értettem, hogy egészségesebb életmódra akarok váltani. Nálam ez is életmódváltás kategóriába tartozik. :) Na mindegy. :)

Lehet engem kritizálni, lehet utálni, amit leírok és lehet totálisan egyet nem érteni. De mivel egyszer már leadtam 12 kilót, és nem is a módszer hiányosságai miatt jött vissza a plusz súly, én úgy gondolom, hogy tudom, mit kell tennem. Nem mellesleg van egy "kis" életmód-újságírói tapasztalatom, így némi tudást onnan is át tudok menteni. Ugyanakkor végigolvasom, amiket írtok, és már most van, amit ki fogok próbálni... mert néha a "másképp" még hatékonyabb tud lenni. ;) Erről talán később. :))

Még egyszer köszönöm a hozzászólásokat, leveleket, üzeneteket, kommenteket... elképesztő, milyen sokan elolvastátok már a bejegyzést - az előbb tartott 222-nél, de ez a szám percenként emelkedik. És amivel kezdenem kellett volna, hogy mindenkinek nagyon-nagyon hálás vagyok, aki bátorít, húzóerőként tekint rám, vagy azt a lányt látja bennem, akivé a kilók leadása után válok majd. Peace and love! :)

Crystal Nails körömlakkteszt - 1. rész

A Crystal Nails körömlakkokat régóta ismerem. Mi az hogy. Ha összefutottatok velem az elmúlt hónapokban, és megdicsértétek a vörös körmeimet, akkor a márka Klasszikus piros lakkját dicsértétek, ha pedig valamivel korábban, akkor a Ferrari piros nyerte el a tetszéseteket. Meg persze az enyémet is.

Épp ezért örültem meg nagyon, amikor a közelmúltban megkértek, hogy teszteljem négy terméküket. Négy különböző színű lakkot kaptam a pakkban (hahaha, milyen csodás szóvicc így estére :)), és abban maradtunk, hogy minden héten kipróbálok egyet ezek közül. Mivel mindig a legérdekesebbel szeretek kezdeni, ez most is így történt: első "kiválasztottam" a Hard Laquer 53-as színű, általam csak Pink Barbie-nak becézett kreációja volt.

De persze minden ott kezdődött, hogy hazahoztam a One Step Easy dobozt a lakkokkal, és egyéb kiegészítőkkel (amikről részletesen jövő héten lesz szó).

Aztán próbáltam kibontani, amihez segítségem is érkezett. ;-)))

Közös erővel felbontottuk, de mivel Szőri magának követelte az első lakkozás jogát, pillanatokon belül "ez az én dobozom" felkiáltással ki lett penderítve a szobából. Így már nyugodtan bele tudtam nézni, és megállapítottam, hogy de jó lesz hétvégén, zselés cuccot fogok magamnak csinálni! :)

Így néz ki a négy szín együtt, amiket egyenként fogok tesztelni. Próbáltam egy kicsit művészkedni, hát, csak mérsékelten sikerült.

Na, itt már látszanak a színek.

Az 53-as (fent említett Pink Barbie) pedig így néz ki egymagában.

Bevallom, az üvegre először rápillantva azt hittem, ez a szín "too much" lesz nekem, de amikor kifestettem a kisujjam, már láttam, hogy egy rétegben felkenve azért nem olyan vad. Sőt, nyáron azt hiszem, kifejezetten szeretni fogom ezt a színt a strandon (rózsaszín vagy fehér lesz a bikinim, szóval... éljen a komfortzónám meg az abból való kilépés. Vagy mi ;))

És íme a végeredmény. Annyi idő alatt kentem fel, míg a háttérben szóló sorozatban lenyomtak egy bunyót, és annyi idő alatt száradt meg, amíg feldobtam egy Facebook posztot arról, hogy tesztelés indul. (Elég gyorsan gépelek.)

Nem kenődött, nem folyt, nem büdös. Az eddigi tapasztalatokból kiindulva szerintem néhány napig ki fog tartani egy rétegben is. De ki tudja, még az is lehet, hogy felviszem azt a második réteget is...

A termékekért és a lehetőségért (ezt talán fordított sorrendben illett volna írnom, na most már mindegy :)) köszönet a Crystal Nailsnek.

BKV hajókáztam

A mai napom igencsak sűrű volt: délelőtt egy sajtótájékoztató, délután egy másik, este mozi, de valahol ezek között egy ingyenes hajókázást is sikerült beiktatni.

Erről csak azért szeretnék itt is írni, mert valahol kapcsolódik a médiához. Biztosan ti is sokat hallottatok a július 1-től BKV jeggyel és bérlettel igénybe vehető D11-es, 12-es és 13-as hajókról - és a blogokat olvasgatva arra következtetek, hogy több elmarasztaló infó juthatott el hozzátok is, mint jó. Pedig nem kell tartani a hajókázástól! Az én tapasztalataim szerint legalábbis biztosan nem.

A "csónak" nem volt túl kicsi, sem túl nagy. Kb. az internet által beígért időpontban érkezett a Kopaszi gát megállóhoz (a Haller utcánál úgy tudom, a Duna alacsony vízállása miatt nem állnak meg a hajók).

A beszállás mondjuk tényleg vicces volt, konkrétan keresztül kellett vonulnunk egy másik hajón. Erről nincs fotóm, de nem volt sem nehéz, sem veszélyes. Mozgáskorlátozottak, illetve gyerekek és kutyák is simán megcsinálták, és a többi megállónál nem is láttam ilyesmit, pedig konkrétan több, mint fél órát töltöttem a fedélzeten: a Jászai Mari térig utaztam. Többnyire a hajó tetején, arccal menetiránynak. :))

De fotóztam hátrafelé is:

És oldalra, és a többi hajó felé, meg mindenfelé, ahol látványosságot láttam. :))) A fény sokszor túl erős volt, úgyhogy néhány fotóm nem is sikerült sajnos. De ezek lettek a legjobbak - a mobilomtól nem is rosszak szerintem. ;-)))

Szóval nekem nem volt bunkó kalauz, sőt, a bérletemet se nézte meg ;) sem hosszas várakozás, az indulásnál és az egyes megállókban sem. De olyannal sem szembesültem, hogy csak annyian szállhatnak fel a hajóra, ahányan leszálltak, mert a hajók csak korlátozott számú utast szállítanak. Lehet, hogy van ilyen, de én minden megállónál úgy láttam, hogy senkit sem hagytunk ott. Pedig volt, ahol vagy húszan várakoztak, de csak hárman szálltak le.

Végül egy fotó a szerzőről, amint kipirulva, de első BKV-s hajókázása után boldogan és elégedetten mosolyog a kamerába (micsoda elcsépelt és öntelt szöveg, te jó ég... de most már este 10 is elmúlt, és nekem nincs kedvem javítgatni). :)))

Ti kipróbáltátok már a BKV jeggyel és bérlettel való hajókázást? Kíváncsi lennék, milyen tapasztalataitok vannak. :)