Még mindig megterhelő az iskolakezdés

Iskolakezdés: sokat spórolunk rá, de még mindig megterhelő

A Tchibo Family idén is megtölti az osztályperselyeket!

Míg a családok negyede számára problémamentesen telik az iskolakezdés, minden harmadik szülő kifejezetten stresszesnek éli meg ezt az időszakot. A szülők számára az anyagi nehézségek, a diákok számára pedig a korán kelés okozza a legtöbb fejtörést – a viszontlátás öröme azonban szinte minden tanulót motivál.

A szeptemberi iskolakezdés minden család számára meghatározó időszak: amellett, hogy a beiskolázás gyakran igen magas költségekkel is járhat, számos szervezési feladat és fontos döntés hárul a szülőkre. Ennek ellenére a magyar családok negyede gondtalannak éli meg az iskolakezdés időszakát – derül ki a Tchibo Family friss, a napokban újraindult “Töltsd fel az Osztályperselyt!” promóciója alkalmából készített reprezentatív kutatásából.

A végzős középiskolások szülei nehezebb helyzetben vannak

Bár a megkérdezett szülők harmada úgy véli, hogy nem okoz gondot számukra a beiskolázás, tízből négy szülőnek egyértelműen az iskolakezdés finanszírozása okozza a legnagyobb nehézséget: a 6-18 éves diákok szülei átlagosan 23 ezer forintot szánnak a beiskolázásra gyermekenként. A végzős középiskolások szülei számára a közelgő szalagavató és ballagás miatt az átlagosnál is nagyobb költségekkel kell számolni: az iskolakezdést követően az érintett családok közel 60 százalékának nem marad pénze nagyobb, sürgős kiadásokra. Minden harmadik család ugyanakkor időben elkezd spórolni erre az időszakra, így számukra nem okoz jelentős anyagi terhet a gyermekek beiskolázása.

Osztálykirándulásra megy el a legtöbb extra osztálypénz

A kutatásból kiderült, hogy az osztálypénz havi összege kevés helyen haladja meg a 2000 forintot, ez azonban az évek előrehaladtával egyre ritkábbá válik - a középiskolás osztályok csaknem negyede nem szed rendszeresen osztálypénzt. A legtöbb családnak ezek az összegek nem okoznak nagyobb nehézséget, a végzős középiskolások szülei azonban ebben az esetben is nehezebb helyzetben vannak: 38 százalékuk érezhető havi kiadásnak érzi az osztálypénzt, 15 százalékuk számára pedig jelentős terhet jelent. Az osztálypénz jellemzően fedezi a legszükségesebb kiadásokat, azonban a szülők nagy része fizetett már plusz osztálypénzt, amelyet legtöbbször osztálykirándulásra, a pedagógusok ajándékára, valamint a ballagás és szalagavató költségeire költenek az osztályok.

Apró ajándékokkal tesszük szebbé a tanévkezdést

A tanév során a legtöbb családnak az anyagi gondok jelentik a legnagyobb stresszforrást, ezt azonban szorosan követi a korán kelés, a házi feladatok elkészítése és ellenőrzése, a tanulással járó nehézségek, valamint a gyermekek év közbeni megbetegedése. A diákok számára pedig szintén a korán kelés a vezető stresszforrás, azonban korcsoportonként más tényezők terhelik őket: míg a 6-14 év közötti diákokat a teljesítménykényszer és a túl magas elvárások, a gimnazistákat viszont a tanórák túl magas száma érinti a legrosszabbul. A szülők egyetértenek abban, hogy a mai iskolás generációnak mind az iskolakezdés, mind a tanév több teherrel jár, mint az ő idejükben, így sokféle módszerrel igyekeznek könnyebbé tenni a beiskolázást: tízből négy szülő új tanszerekkel, például hátizsákkal vagy tolltartóval kedveskedik iskoláskorú gyermekének, egy részük pedig apró ajándékokkal, meglepetésekkel, vagy egyéb jutalmakkal teszi kellemesebbé az első őszi napokat.

A Tchibo Family segít élményekhez jutni

Míg a diákok több mint 70 százaléka az iskolakezdésben azt várja a legjobban, hogy újra találkozzon a barátaival, a tanév során a legtöbben az új élményeket, az osztálykirándulást, a közösségi programokat, valamint a ballagást és a szalagavatót várják. A Tchibo Family idén is útnak indította a “Töltsd fel az Osztályperselyt!” nevű promócióját, mely során 50 osztálynak összesen tízmillió forinttal segítenek a közös iskolai élmények megszerzésében: 2018. szeptember 3. és november 13. között minden megvásárolt Tchibo Family termék részt vesz a gyűjtésben, csupán fel kell töltenünk a vásárlást igazoló blokk AP-kódját a promóció weboldalára, és megjelölni egy számunkra szimpatikus osztályt. A verseny végén a legtöbb blokkot gyűjtő 25 osztály mellett további 25 szerencsés osztályt lepnek meg a szabadon felhasználható pénznyereménnyel.

További információ: http://osztalypersely.tchibofamily.hu

 Az NRC reprezentatív kutatása a Tchibo Family megbízásából 2018 augusztusában készült. 

Tudj meg mindent a Happy Teniszről!

Kaptam egy nagyon jó kis kezdeményezésről egy remek sajtóanyagot, hadd adjam most tovább nektek is. Sem teniszező, sem oktató nem vagyok, ezért nem is nyúltam bele (média szempontból pedig teljesen jó, szóval... :)) - nézzétek, olvassátok, és ha gondoljátok, terjesszétek ti is. :) Íme! 

HAPPY TENNIS SAJTÓANYAG

Három remek teniszező. Háromféle életút, háromféle szemlélet. Mégis mi a közös Szávay Ágnesben, Kapros Anikóban és Gubacsi Zsófiban? A tenisz szeretete, a vágy, hogy a tapasztalataikat megosszák a jövő generációjával, illetve a hit, hogy másképp is lehet tanítani, játszani. Ám mindez még nem vezetett volna ahhoz, hogy együtt vágjanak bele egy olyan projektbe, amelynek a legfontosabb alappillére a bizalom és a csapatmunka.

„Talán senkit sem lepünk meg, ha azt mondjuk: mindhármunk élete gyermekkorunk óta a tenisz körül forog, s ez így is marad. Pályafutásunk befejezése után, egymástól függetlenül úgy gondoltuk, hogy érdemes lenne átadni a tudásunkat, illetve megosztani tapasztalatainkat a gyerekekkel. Tanítási- és életszemléletünk nagyon hasonló. A tenisz szeretetéből kiindulva, és az egymás iránti tiszteletre, barátságra alapozva fogalmazódott meg a Happy Tenisz Program ötlete, amely sok munka árán valósággá vált. Szerencsére, nem csak mi gondoltuk úgy, hogy szükség van egy ilyen „iskolára”. Sok támogatónk akad, akik szívesen csatlakoztak a programhoz. Mindenekelőtt hadd említsük meg Rogán Cecília asszonyt, akit nem csak egykori csapattársként, a tenisz nagy támogatójaként, hanem fővédnökként is köszönthetünk a csapatunkban.

Külföldön számtalan jól működő példát láttunk arra, hogy óvodai, iskolai keretek között, hogyan lehet egy sportfoglalkozás játékos és jó hangulatú. Ezeket a tapasztalatainkat hasznosítva, szeretnénk a teniszt egészen kis kortól tanítani egy igazán élvezetes foglalkozás és tanfolyam keretében. A módszerünk, melyet az egyszerűség kedvéért Happy Tenisz Módszernek hívunk, általunk kitalált, kreatív és egyedi feladatokból áll. A tanévhez igazodó tanfolyamainkon minden edzés alapja a játékosság, mivel a kisgyermek így észrevétlenül „ügyesedik”, fejlődik. Foglalkozásaink segítségével kiválóan fejleszthető a koordinációs képességük, a térlátásuk, miközben a pályákon uralkodó jó hangulat megtanítja őket a sport szeretetére és az egészségtudatos életre. Az edzések csoportos formában történnek, gyermekekre optimalizált Play and Stay felszereléseinek használatával.

A Happy Tenisz Program segítségével szeretnénk a teniszt minél több gyermek számára elérhetővé tenni, s klubjaink munkájával összehangolva eljuttatni a gyerekekhez óvodai és iskolai keretek között is. Csoportos foglalkozásaink többsége a délelőtti, kora délutáni idősávban van, így a szülők válláról hatalmas terhet tudunk levenni azzal, hogy a gyermekek intézményi keretek között vehetnének részt sportfoglalkozásokon. Az intézményekben pedig programunk színesítheti a sportfoglalkozásokat és a mindennapos testnevelést. A gyermekeket kisbuszokkal szállítjuk a pályákra, ott a felszereléseket ingyen biztosítjuk! Csoportos tanfolyamaink az óvodás és alsó tagozatos általános iskolai tanulók esetében igazodnak a tanévhez.

A HAPPY TENNIS KFT.

A programot egy saját tulajdonú kft-n keresztül működtetjük. A céget 2015 tavaszán alapítottuk. A tulajdonosi kör hármunkon kívül még két jóbaráttal egészül ki, akiket szintén a tenisz, a teniszoktatás révén ismertünk meg. Bár ők nem profi teniszezők, gyermekeik nálunk tanulnak teniszezni, illetve ők is a sportágunk szerelmesei. Míg mi a kiváló szakmai színvonalért, a gyermekcsoportok oktatásáért és az edzőink továbbképzéséért felelünk, Meláth Mónika a gazdasági-, Ungár Tímea pedig a marketing tudásával járul hozzá cégünk sikeréhez.

További információkat a honlapon találtok: http://www.happytennis.hu

Kapunyitási Pánik - rendezvényen jártam :)

Amikor először hallottam azt, hogy "kapunyitási pánik", arra gondoltam, biztos a kapuzárásival függ össze. Esetleg, hogy aki emlegeti, egyszerűen rosszul mondja. :) De aztán utánaolvastam, majd kaptam egy sajtómeghívót is, és így kiderült számomra, hogy nem, nem ez a helyzet. :))

A kapunyitási pánik, vagyis "Quarterlife crisis" egy olyan válság, ami a 21-35 éves korosztályt érintheti. A köztudatban az él a fiatalokról, hogy nincs semmi gondjuk, hiszen előttük az egész élet, de a kapunyitási pánikban szenvedőknél épp ez a probléma: a rájuk váró rengeteg döntés és kérdés.

"Szorongás, csalódottság, bizonytalanság. Ezek az érzések jellemzik a pályakezdők nagyobb részének lelkiállapotát, amikor szembesülnek azzal, hogy ki kell lépniük az iskola biztonságos falai közül a munka világába, és el kell köteleződniük valamilyen szakma vagy hivatás mellett. A kapunyitási pánik azokat a fiatalokat érinti, akik félnek szembenézni a munkavállalás nehézségeivel, kirepülni a családi fészekből, belevágni a családalapításba, egyszóval félnek elkezdeni önálló életüket" - olvasható a Kapunyitási Pánik Konferencia és Állásbörze honlapján, melyet ma szintén felkerestem.

És tettem mindezt részben azért, mert az én korosztályomat (akár barátaimat, ismerőseimet is) érintheti ez a jelenség, részben pedig a fent már említett sajtómeghívó miatt. A kétnapos konferencia és állásbörze (május 7-8-án) megnyitójára invitáltak ugyanis, de oda nem tudtam elmenni - tudom, mondtam már, de "imádom" a lapzártákat... :))

Délután viszont a környéken akadt dolgom, ezért úgy időzítettem, hogy meghallgathassam a TV2 Akadémia által szervezett kerekasztal-beszélgetést. A suliból egyébként nem volt kötelező ott lennünk - bár úgy volt, több osztálytársam is el tud jönni, végül úgy alakult, hogy a többiekkel nem találkoztunk mégsem.

De a beszélgetésre kanyarodva: a pódiumon a csatorna három műsorvezetője, Tatár Csilla, Váczi Gergő és Joshi Bharat foglalt helyet - bal szélen a beszélgetést vezető Dudás Ádámmal. Közéjük pedig két olyan ex-akadémista, Gabi és Robi telepedett le, akik a suli elvégzése után a TV2-nél találtak munkát. Később jött egy harmadik ex-diák is, Laci, aki munkaügyei, pontosabban egy riport elkészítése miatt késett - természetesen senki sem neheztelt rá, első a munka. :)

Így nézett ki a kis csapat:

A beszélgetés számomra kicsit olyan volt, mint az a nyílt nap, ahol annak idején engem is meggyőztek arról, hogy érdemes az Akadémiát választanom, ha komolyan gondolom "magam" televíziósként (igen, egyre komolyabban, de azt is látom, mennyi mindent nem tudok még :)). Szóval így illeszkedett a Kapunyitási Pánik programjai közé - meg persze azáltal, hogy az egész Kárász Róbert ötlete volt. :)

Ha most költői túlzásokkal akarnék élni, azt mondhatnám, hogy csak úgy röpködtek a hasznos infók. :D Na jó, ezt (ma) tényleg nem erőltetem... Nekem egyébként az tetszett a legjobban, amikor a volt akadémisták meséltek az életükről, és arról, honnan hová jutottak, illetve milyen emlékeik vannak a suliról, stb..

De az is kellemes meglepetés volt számomra, hogy a közönség mennyire felkészült, és milyen értelmes kérdésekkel "bombázták" a műsorvezetőket, elsősorban a képzésről érdeklődve. Bevallom, arra számítottam, hogy néha lesznek kínos csendek, tudjátok, amikor senki sem akar kérdezni... de csalódnom kellett, szerencsére. Jó kérdéseket és összeszedett, olykor elég összetett válaszokat kaptam, kaptunk. Ezt úgy értem, hogy olykor ketten-hárman válaszoltak, például az órák, az oktatás vagy a tananyag kapcsán.

Elhangoztak azok a kérdések is, melyekre én magam is kerestem a választ - magamban, illetve később e-mailes segítséggel is :) például, hogy munka mellett végezhető-e a suli, mikor vannak az órák, miket tanulunk, és egyáltalán... milyen a képzés, érdemes-e egy diplomával a zsebemben belevágni, milyen papírt kapok a végén, vagy milyen lehetőségeket az elhelyezkedésre.

És ahogyan a válaszokat hallgattam, illetve olykor nevetgéltem is rajtuk, lévén, hogy az egész beszélgetés oldott, vidám, hihetetlenül természetes volt, ismét úgy éreztem, a helyemen vagyok. A suliban, az életben, a céljaimmal... tudom, ez most nyálasan hangzik, de ott és akkor nagyon így éreztem. :) (Nem, lágy zene és pezsgő nem volt. Sem ajtón berohanó királyfi, de még fehér ló sem - na, akkor néztem volna igazán nagyot. :))

Hazafelé elmajszoltam az almámat, ezt itt - a borzalmas minőségért én kérek elnézést, elég régi telefonnal fotóztam... :)))

És annyira a gondolataimba merültem, hogy azt sem vettem észre, hogy a beszélgetésre menet, illetve hazafelé szó szerint szétjártam a cipőmet. Nem baj - ez a délután abszolút megérte! :)

U.i.: holnap még kilátogathattok az előadásokra, további infókat és a részletes programot itt találjátok. Hajrá, vesszen a kapunyitási pánik! :)

A jóslat

Nehezen szedte össze magát aznap. Fárasztó volt a nap, az éjszaka, a munka, a pihenés… maga a létezés is. Mindig kinevette saját magát, amikor ilyen nagy szavakat használva próbálta fokozni fáradtságát és nyomorát, nemcsak a világ, hanem önmaga előtt is. Amikor próbálta sajnáltatni törékeny, csapongó, szeretéhes énjét. Amikor megváltásként kereste a többiek szánalmát, amit megkapva úgy olvadt volna fel a megkönnyebbülésben, mint csokiszelet egy óvodás szájában.

A sajnálat, a többi ember együttérzése valahogy erőt adott neki. És úgy érezte, meg is érdemli ezt az együttérzést, hiszen túl sok teendője, munkája, ügyes-bajos dolga volt, viszont az igazi megbecsülés és a biztonság hiányzott az életéből. Nem volt állandó munkája, viszont állandóan dolgozott, hogy eltartsa magát. Nem volt férje, mégis állandóan volt valakije. Egy kicsit unta a felszínes kapcsolatokat, fárasztotta az ismerkedés, az udvarlás… azok a körök, melyeket oly sokszor futott le – ugyanúgy, hiába.

„Olyan dolgot keresek, ami ennél valahogy… magától értetődőbb. Amiről azonnal tudom, hogy igen, ez az. Hogy én ezt kerestem” – gondolta egyik nap, az előadásra tartva. Ebben a pillanatban lökést érzett a karján, és olyan erőt, ami kis híján magával sodorta. Egy idős hölgy botlott meg mellette, és esett rá majdnem, de a lány még időben feleszmélt: elkapta, majd segített összeszedni a földre szóródott zöldségeit. A néni nem győzött bocsánatot kérni. A lány nem is figyelt rá, igyekezett a répát, petrezselymet, brokkolit gyorsan visszatenni az előtte árválkodó kosárba, és azt kívánta, bárcsak már túl lennének a kissé kínos szituáción.

Az idős asszony két mondatára viszont azonnal felkapta a fejét: „meglátja, hamarosan a maga életében is történik valami jó. Megtalálja, amit keres, és minden megváltozik” – mondta a néni. A lány felnézett, és mosolyogni próbált. De tekintetét szinte azonnal a busz után fordította, ami épp ekkor indult el – nélküle. Kicsit bosszús volt, hiszen ezt el akarta érni, de úgy döntött, ha már lekéste, visszafordul a néni felé, és legalább elköszön. Az öreg hölgy viszont már nem volt sehol.

A helyzetet elég különösnek találta, de mivel évek óta a nagyvárosban élt, úgy érezte, látott ő már ennél különösebbet is. Az élet megtanította, hogy ne döbbenjen meg, vagy ha mégis így történne, legalább ne mutassa ki. Se a gyengeségét, mert azzal sokan visszaélhetnek. Megrázta a fejét. Nem akart gondolkodni, és szerette volna egy kicsit az emlékeit is szabadságra küldeni.

Szerencséjére jött a következő busz, amire felszállt, és meg sem állt az iskoláig. Nem késett el, de az osztálytársai már a teremben várakoztak. Csupa lelkes fiú és lány, csupa csillogó szempár. Fejükben ötletek, lelkükben szép remények… olyan ember voltak ők, akik a jövő ígéretei is lehetnek. Néha elgondolkodott azon, hogy ő vajon miben hasonlít rájuk, vagy miben nem.

De ez nem az a pillanat volt, amikor gondolkodhatott volna, hanem egészen másmilyen. Hogy milyen? Utólag egyetlen szóval tudta jellemezni: fontos. És nem a többiek miatt, hanem azért, mert a teremben várakozott még valaki. A fiatal előadó a falnak dőlve ácsorgott, épp az ajtóval szemben. Első pillantásra úgy tűnt a lánynak, hogy nem találja a helyét, ám amikor ő belépett, és egymás szemébe néztek, mintha ez megváltozott volna. Kihúzta magát, mint egy katona, és erőt sugárzott, mint egy oroszlán.

Csak nézte a lányt, aki megállt az ajtóban, és ő is csak nézte őt. Egymás tekintetébe feledkeztek. Másodpercek múltak, vagy talán percek és órák, nem tudták volna megmondani. A fiú nem nézett máshová, a lány pedig nem tudott. Egyszerre érezte, hogy elönti a hideg és a forróság, hogy fél, és hogy már semmi sem rettentheti el. Hogy mindent tud, és mégis, mennyire nem érti, mi történt vele, és mennyire szeretné legalább a srác nevét megtudni… a fiúnak intett valaki, hogy kezdődik az óra. Ő elmosolyodott, a lány pedig magában nevetett, hogy mennyire igaza volt az öregasszonynak.  

TV2 Akadémia - első benyomások

Mivel sokan kérdeztetek a suliról, körlevél helyett arra gondoltam, inkább itt mesélnék róla. Nos, hol is kezdjem... szerintem ott, hogy - közhely, vagy sem, de - amikor először meghallottam a tévében, hogy 2013-tól műsorvezető szak indul a TV2 Akadémián, megdobbant a szívem. Az egyértelmű volt számomra, hogy jelentkeznem kell, de ezernyi kérdés kavargott bennem.

Nem tudtam, hogyan zajlik az oktatás, mikor vannak az órák, a képzés mennyire gyakorlati. Fogalmam sem volt, kik lesznek a tanárok, hogy a felvételi vajon ugyanaz lesz-e, mint a szerkesztő-riportereknek, de arról sem, hogy mikorra kell befizetni az első félév árát. A kérdések egy részére az Akadémia honlapjáról kaptam meg a választ, a másik részére e-mailben és személyesen, a nyílt napjukon.

Az utolsó aggodalmaim akkor szálltak el, amikor egy elég szókimondó jelentkező megkérdezte, hogy, idézem: ha neki van pénze, akkor ő úgymond befizetheti magát az iskolába, és tutira felveszik? Erre az volt a válasz, hogy várja meg a szóbelit, mert ott dőlnek el a dolgok. És tényleg: a műsorvezető szaknál szerintem, ha az írásbelin a legtöbbünket át is engedték, a szóbelin csak kb. 15-en mentünk át. Ez 60-70 jelentkezőből azért elég kevés...

A beiratkozás és a tandíj befizetése nálam az utolsó pillanatban történt meg, de ebből nem volt gond. Sőt, úgy veszem észre, hogy kb. mindent meg lehet oldani, mert ez a suli nem a magyar oktatási rendszer szerint működik - hála az égnek. :D A tanulmányi osztály vezetője és a tanárok is mosolygósak, kedvesek, az órák abszolút liberálisan alakulnak - magyarul, ha közbeszólhatnékom van, vagy szomjas vagyok, akkor beszélek vagy iszom. :) A gyakorlati oktatás pedig még sokkal jobb (mondjuk én amúgy is nehezen bírom, ha sokáig kell egy helyben ülnöm az elmélet miatt :)).

Pénteken volt először beszédtechnikánk, ami fergetegesen sikerült. Én észre sem vettem, hogy csaknem 4 órán keresztül csináltuk a gyakorlatokat, beszéltünk, rekeszlégzést gyakoroltunk, artikuláltunk... és a tanárnőnk nemcsak gyönyörűen beszél, és remek oktató, hanem egy tündér is. :)

A csoporttársaim is nagyon aranyosak, komolyan, álmaimban sem reméltem, hogy ennyire jófej kis csapatba fogok kerülni. Sejtéseim voltak arról, hogy mivel mindig is kedves embereket vonzottam magam köré, ez talán most is így lesz, de a végeredmény így is pozitívabb a vártnál. Kb. ugyanannyi fiú van, mint lány, ja, és most már nem 15-en, hanem csak 14-en vagyunk. Nyilván mindenki imád beszélni, szerepelni, de ez nem jár együtt azzal, hogy ne figyelnénk egymásra. És talán emiatt kovácsolódhatunk elég gyorsan össze. :)

Fura, de már várom a pénteket, hogy megint mehessek beszédtechnikára a TV2-be, és láthassam a többieket. A szombati elméleti órákat - a reggel 9-es kezdés ellenére is - szintén szeretem, mert itt mindig vannak vendégelőadók, érdekességek, és olyan hasznos infókat, olyan tudást kapunk, amire a későbbiekben, a munkánk során is nap mint nap szükségünk lehet. El se hiszem, de azt kell írnom: 30 éves koromra elérik nálam, hogy szeretek iskolába járni... hát, még ilyet! ;)

Tanulj te is filmezni Koltai Lajostól!

Ha eddig is gyakran érdekelt a film világa és az operatőri munka, akkor jelentkezz Koltai Lajos éa Baranyai László filmes kurzusára! A képzés 3 napos, és teljesen ingyenes! 

"November 15-16-17-én, háromnapos, térítésmentes mesterkurzust tart Budapesten Koltai Lajos és Baranyai László.  Filmvetítéssel egybekötött elméleti előadások mellett a két világhírű operatőr gyakorlati képzést is ad: a műtermi munka és a külső helyszínes, éjszakai forgatás rejtelmeibe egyaránt bevezetik a résztvevőket. Ez az első alkalom, hogy Koltai Lajos operatőr mesterkurzust vezet Magyarországon. A kurzusra bárki jelentkezhet" - áll a sajtóközleményben. 

És itt egy plakát, csupa hasznos infóval:

További infók és jelentkezés a www.stabiskola.hu weboldalon. Kezeket fel, ki fog jelentkezni? :)